A T-90 harckocsit, amely a hadsereg fegyverzetének legmodernebb tagja, 1993-ban kezdték gyártani kis darabszámban, alapként felhasználva a T-88 néven jegyzett prototípust. A T-90 a Karcev-Venediktov tervezőiroda fejlesztette ki a Nyizsnyij Tagilban lévő Vagonka Műveknél. Bár eleinte úgy tűnt, hogy egy teljesen új eszközzel van dolgunk, a legyártott típus valójában a T-72BM-re alapult, kiegészítve a 80-as család néhány jellemzőjével. A T-90-est az alváz és a torony újgenerációs páncélja jellemzi. Két variációt, a T-90S-t és a T-90E-t tartják lehetséges export modellnek. A tervek szerint a korábbi típusokat 1997. végére T-90-nel cserélik majd le, az elérhető pénzalapoktól függően. 1996. közepére 107 darab T-90 lép szolgálatba a Távol-keleti Katonai Körzetben.

A T-72-től eredő GPO Uralvagonzavod által gyártott T-90 a legmodernebb harckocsi az orosz haderő soraiban. A hagyományos kialakítás mellett, a T-90 magában hordozza a T-72 összes rendszerének - köztük az ágyú - a modernizálását is. A T-90 közbenső megoldás, amíg a Nyizynyij Tagilban kifejlesztett harckocsi bevezetése meg nem történik, amelyet a pénzalapok hiánya miatt elhalasztottak. Gyártásának fő oka az alacsony ára mellett valószínűleg az is volt, hogy a gyártósoroknak az új tervek megszületéséig kisdarabszámú megrendeléseket biztosítsanak. Ez néhány száz darab, melyet le is gyártottak, különböző becslések szerint 100 és 300 darab közötti mennyiség van szolgálatban, alapvetően a Távol-keleten.

A T-90 megőrizte a T-72 és T-80 harckocsik 125 mm-es 2A46 típusú ágyúját, mely képes APDS és HEAT és HE-FRAG, valamint időzített repeszlőszerek kilövésére. A 9M119 Refleksz AT-11 SNIPER lézerirányítású rakéta, kumulatív töltetével egyaránt hatékony páncélozott és alacsonyan repülő helikopterek ellen. A rakéták, amelyek képesek 4000 m távolságról  a 700 mm-es páncél átütésére, a T-90 számára lehetővé teszi azt, hogy előbb támadja meg az ellenséges járműveket és helikoptereket, mielőtt azoknak lehetősége nyílna erre. A számítógépesített tűzvezető rendszer és a lézeres távmérő összekapcsolva az Agave irányzó hőkamerával lehetővé teszi, hogy a T-90 az éjszakai mozgó célokat is megtámadhassa. Ennek ellenére az első generációs rendszer valószínűleg nem olyan használható, mint a nyugati rendszerek. A harckocsit precíziós ködfüggönyt fejlesztő felszereléssel és automatikus töltőberendezéssel is ellátták, ez utóbbi a nagy tűzgyorsaságot biztosítja. A másodlagos fegyverzet magában foglal egy párhuzamosított 7,62 mm-es PKT , valamint egy légi és földi célok elleni 12,7 mm-es géppuskát.

A T-90-t az alacsony méretek jellemzik, akár csak a korábbi orosz típusokat. Lapos, lekerekített és középen elhelyezett toronnyal rendelkezik, amelyet kombinált passzív páncéllal és aktív védelemmel láttak el. Ez a T-90-t a világ legjobban védett harckocsijává teszi. A tetőpáncélt és a tornyot másodikgenerációs reaktív páncéltestekkel (ERA) borították. Az ERA a toronynak szögletes, kagylóhéjat formázó külsőt kölcsönöz. A torony tetején elhelyezett ERA páncél a felülről érkező támadások ellen is védelmet nyújt

A T-90-t felszerelték a TSU-1-7 Stora-1optoelektronikus védelmi rendszerrel, amelynek feladata a SACLOS rendszerű páncéltörő rakétákhoz használt lézertávmérők és lézeres besugárzó eszközök működésének zavarása. A Stora-1 egy ellentevékenységet végrehajtó rendszer. Működése akkor leghatékonyabb, ha egy olyan rendszerrel együtt működtetjük, mint az ARÉNA. Az IDEX kiállításon 1995-ben Abu Dhabiban a rendszert egy orosz harckocsira telepítették. Az első T-90-re szerelt applikáció az orosz hadseregnél 1993-ban lépett szolgálatba. A Stora-1 rendszereket jelenleg T-80UK, T-80U, T-84 és T-90 harckocsikra szerelnek fel.

A Stora-1 négy fő részt foglal magában: az elektrooptikai interfészt, amelyben kapott helyet a zavaró, modulátor, ellenőrző szervek; a torony mindkét oldalán felszerelt, előre tüzelő ködgránátvetők billentyűzetét, amelyek ködfüggönyt képesek létrehozni; egy lézeres besugárzásjelzőt, precíziós és kisebb pontosságú fejekkel és az ellenőrző berendezést az ellenőrző szervekkel, mikroprocesszorral és a ködfüggöny kialakításának kézi irányítószervekkel. Ez dolgozza fel a szenzoroktól és a ködfüggöny kialakító rendszertől érkező információt. Az ágyú két oldalán két infrasugárzó kapott helyet, amely folyamatosan kódolt villogó infrazavarást bocsát ki páncéltörő rakéta közeledésekor. A Stora-1 360 fokos vízszintes és -5 - +25 fok közötti függőleges szögtartományban érzékel. A 12 ködgránátvető tömege 400kg. A ködfüggöny kialakítására legalább 3 másodperc szükséges és az 20 másodpercig lebeg a levegőben. A függöny 50-70 méter távolságban alakul ki.

A T-90 egy V-84MS jelzésű, 618kW (840LE) teljesítményű, négyütemű V-12 dugattyús, „mindenevő” dízel motorral rendelkezik, amely egyaránt működik T-2, TS-1 gázolajjal és A-72 benzinnel. Ez a motor csak 18,6 LE/t teljesítmény-tömeg mutatóval rendelkezik, ami kevesebb, mint a T-80-é. A harckocsi személyzete 20 percen belül képes átkelő berendezést felszerelni, amellyel 5 méter mély vízakadályt képes leküzdeni. A harckocsi ABC védelmi rendszerrel és felszerelhető aknamentesítő berendezéssel is rendelkezik.

Változatok

A T-90-nek legalább három különböző változata ismert. Az oroszok 1996. júniusára ígérték a különböző felszereltségű és motorjellemzőkkel bíró export változatot, amelyeket az orosz ismertető anyagok egyaránt megneveznek: T-90S (vagy C, ami a nem ciril nyelvű fordításokban jelenik meg) és a T-90SK parancsnoki változatot. A T-90K parancsnoki változat különbözik a rádió és navigációs berendezésekben, valamint az Ainet HEF lőszerek távrobbantásában. Ezen kívül található információ a T-90E-ről is, de ez nem került kifejlesztésre.

India középtávú terveiben T-90 tankok beszerzését tervezik, azokra a próbákra alapozva, amelyeket már befejeztek. Bár a megrendelést lemondták, mert 124 Arjun tankot terveznek rendszerbe állítani a Védelmi K+F Szervezeten keresztül, nehéz lenne megmondani, hogy ezt mikor teljesítik. Addig is T-90 tankok néznek szemben a pakisztáni T-85 tankokkal.